A hvg.hu Kult rovata a magyar költészet napja alkalmából összegyűjtötte öt kedvenc, a széles közönség által talán kevésbé ismert vagy ritkábban emlegetett versét.
Eörsi István költő, író, műfordító, dramaturg, publicista, aktivista, örök lázadó és kellemetlenkedő, krónikus őszinteségben szenvedő, a tapintattól zsigerileg irtózó, „könyörtelen bajkeverő”, aki egész életében a szabadság és egyenlőség rendszerét kereste, de nem találta, június 16-án lenne kilencvenéves, ha el nem vitte volna őt tizenhat évvel ezelőtt a leukémia.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem új urai leginkább azzal bizonyítják a modellváltás szükségességét, hogy így lesz sok pénz és az eddigi romos infrastruktúra helyett csilivili épületekben, szép kollégiumban tanulhatnak a leendő színészek, rendezők, filmesek. Nem lényegtelen a tanulási környezet, de korántsem ez a fő szempontja a minőségi oktatásnak. Vélemény.
Kádár János egyszemélyes ellenzékének tartották, naplót írt a forradalom utáni börtönéveiről Emlékezés a régi szép időkre címmel. Eörsi Istvánról és a különleges kötete alapján az Örkény Színházban készülő monodrámáról beszélgettünk a darab rendezőjével, Polgár Csabával.
„Az akolmelegtől és a nyájszellemtől való ösztönös irtózásom tett magányossá” – írta a 2005. október 13-án elhunyt Eörsi István. Az elvtárs-, a polgár- és nemritkán barátpukkasztó, örök vigyori író-költő-publicista munkásságának sarkpontja volt a cenzúra. Ennek legkisebb jelére Don Quijote-i csatába indult a kommunizmus éveiben éppúgy, mint a rendszerváltás után.
Október 11-én a Trafóban rendhagyó esttel emlékeznek a 10 éve elhunyt Eörsi Istvánra.